1993. december 6-án az akkori tervek szerint egy évre szóló szükségmegoldásként nyitott hajléktalanszállót egy külső sínpárra félreállított szerelvényben a Máltai Szeretetszolgálat, de a Vonat jelentette 110 férőhelyet mostanáig nem lehetett kivonni az ellátásból, mivel túl nagy kapacitás esett volna ki a rendszerből.  A Vonat évi 180-250 lakójával a legnagyobb menedékhelyek egyikének számított. A három évtized alatt több mint kétezer-ötszáz otthonát veszített férfi talált itt menedéket, és hajnalonként a legtöbb munkát vállaló hajléktalan ember indult dolgozni innen éveken át. 

Az átalakított vasúti szerelvény a hajléktalanellátó rendszer első lépcsőjét képviselte, napról napra megújítandó helyfoglalással, a délutáni nyitáskor érkezési sorrendben léphettek be a hajléktalan emberek, reggel pedig mindenkinek el kellett hagyni az intézményt. A lakók étkezési és tisztálkodási lehetőséget kaptak, volt háziorvosi rendelés, az ott dolgozó szociális munkások pedig igény szerinti segítették őket ügyeik intézésében. A mindennapi élet rendkívül speciális környezetben folyt: a kilenc vagonból hatot rendeztek be ágyakkal, a továbbiakban fürdő, közösségi helyiség, raktár, illetve fogadó- és adminisztrációs helyiség működött. A szociális munka színvonalát mutatja, hogy a Vonatra huzamosabb időn át visszajáró lakók nagy hányada innen járt dolgozni, reggel hat óra előtt minden nap népes csapat hagyta el a vagonokat.

A kilencvenes évek elején a Vonat szükségmegoldást jelentett, hogy senki ne fagyjon meg az utcán, legyen hová betérni, segítséget kérni. Bár a szerelvény része maradt az ellátásnak, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat hajléktalan emberekért végzett munkája alaposan átalakult az elmúlt évtizedekben. A karitatív szervezet a fővárosban a budai oldalon felel a hajléktalanellátásért, hat szállást nyújtó intézményt, hat nappali melegedőt tart fenn, nyolc utcai gondozó szolgálatot működtet, 24 órás egészségügyi centrumot, fertőtlenítő fürdető állomást tart fenn, valamint két lábadozót, ahol egészségügyi problémával élő hajléktalan emberek gyógyulhatnak.

A Máltai Szeretetszolgálat tüdőszűrő programjának köszönhetően minimálisra csökkent a hajléktalan emberek között a tuberkulózis (tbc) betegség. Az utcai gondozószolgálatok munkatársai naponta legalább 100 emberrel találkoznak, a nappali melegedők 500 embert fogadnak, a szállókon pedig 300 embert tud elhelyezni a Szeretetszolgálat. A téli krízisidőszakban férőhelyhiány miatt senkit nem küldenek el, szükség szerint ideiglenes szükségszállásokat nyitnak további épületekben.